Ismert tény, hogy a legtöbb iskola az alkalmazotti létre nevel. Létezik viszont olyan nevelési módszer ami vállalkozót farag a gyermekből?

  1. Szemlélet

Vállalkozónak lenni Magyarországon (a világ sok országához hasonlóan), a közvélemény szerint elítélendő, negatív, létállapot.

“Mert, biztos lop, csal, hazudik!”

Az hogy valaki valóra váltja az álmait, és abból él amit igazán szeret csinálni, csodálatos egyénileg, és hasznos társadalmilag. Ezzel szemben sajnos a legtöbb gyermek ebben a milliőben nő fel, ami elveszi a kedvét a vállalkozói létformától.

A szülők részéről roppant hasznos a kockázatkerülés, hiszen a legjobbat szeretnék gyermeküknek, de ami rövidtávon jó ötletnek tűnik, az hosszú távon lehet, hogy ártalmas.

A rendszeres jövedelem lustává tesz. Mivel nem vagy rákényszerítve, hogy meglásd a lehetőségeket, ezért egy idő után már nem is keresed őket. Ezt lehet megváltoztatni a neveléssel (önneveléssel).

2. Mit lehet tenni?

Gyermekek esetében kimondottan jól működhet az otthoni nevelés. Itt több forgatókönyv is elképzelhető, a házimunka megfizetésétől kezdve a közös tárgyalásokon át, a házalásos vagy internetes apróhirdetéses bizniszekig.

Én például azt csinálom a gyerekeimmel – van egy hét és egy kilencéves – hogy nézzenek szét a házban és az udvaron, és keressenek valamit, amit meg kell csinálni. Aztán oda jönnek hozzám és elmondják mit találtak. Vagy én mondom nekik, hogy mire lenne szükségem.

Aztán tudják mi következik?

Tárgyalunk. Körbenéznek, hogy mit tudnának csinálni. De előtte megtárgyaljuk, hogy mennyi fizetség jár érte. A pénzt nem rendszeresen kapják, de megvan a lehetőségük, hogy többet keressenek, aztán beletanulnak a tárgyalásba is, és beletanulnak abba is, hogyan vegyék észre a lehetőségeket.

Cameron Herold,

3. Azt fejlesszük, ami jó!

Tipikus példa, hogy az iskolai évek alatt a legtöbb energiát arra fordítjuk, hogy azokban a dolgokban amik nem mennek jól felhúzzuk magunkat az átlag szintre, miközben az amiben valaki tehetséges, vagy jól érzi magát nem szorul fejlesztésre, hiszen abban úgy is jó.

Tipikus példa voltam erre én magam is, aki gyakorlatilag az érettségi megszerzéséig jártam különmatekra, amiben nem voltam jó, míg például profin írni, vagy közönség előtt beszélni már csak a főiskolán kezdtem el tanulni.

Sokan kerülünk ilyen helyzetbe, elhanyagoljuk a legelőnyösebb tulajdonságunkat, aminek fejlesztésével a lehető legnagyobb eredményt érhetnénk el.

A szerző

Battay Máté
Battay Mátészerkesztő
Médiavállalkozó, PhD hallgató, okleveles kommunikátor és tanácsadó.